A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.

Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.

Nem kötelezhetnek arra, hogy részt vegyél egy kötelező tréningen a munkaidődön kívül.

Soha nem vagy annyira jó, mint amennyire mondják, viszont soha nem vagy annyira rossz sem, mint amennyire lehúznak. Ha ezt megérted, nyert ügyed van.

A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.

A kapcsolatok már nem igaziak, mindenki csak játszik.

Ha más vagy, néha észre sem veszed a milliókat, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Csak azt az egyvalakit látod meg, aki nem fogad el.

Azok a helyek, ahova vágyunk, mindig több tért foglalnak el az igazi életünkben, mint az a hely, ahol tényleg vagyunk.

Mindenkinek joga van a megfelelő egészségügyi ellátáshoz.

Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát.