Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőbe.
Az igazi belső kárt a gyávaság okozza, amikor a hazugság segítségével kimenekülünk kínos helyzetekből, és főként az, amikor önmagunk előtt sem vállaljuk magunkat.
Életemben először kóstoltam bele abba, amit bosszúállásnak hívnak. Eleinte olyan íze volt, mint valami erős, zamatos bornak. Utóíze azonban undorító, fémes, poshadt, mintha mérget ittam volna.