A városban az emberek sokféle módon élik az életüket.
Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.
A féltékenység önértékelési zavart bizonyít, de semmi esetre sem szeretetet vagy szerelmet.
A kutya sem ugat, amikor harapni készül.
Néha a barátságot nem lehet megkülönböztetni a butaságtól.
Az embert a reménység élteti.
Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.