Milyen öröm örömet okozni! S az emberek mégis milyen ritkán szánják rá magukat.

Ha tökéletes rend uralkodna a világban, akkor nem történne semmi.

Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a Sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk.

Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.

Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.

Az ember soha nem lehet elég óvatos, amikor hatalmat ad mások kezébe. Egyesek nem olyan gondosak, mint lenniük kellene.

Gyakorold az empátiát! Próbáld meg a dolgokat mások nézőpontjából is látni!