Kutyának kutyó a fia, kecskének gedő.
Sohase mondd, hogy késő! Hanem azt, hogy eljött az ideje.
A férfiak úgy tekintenek a nő idejére, mint szabad prédára.
Határokra szükséged van (…), de falakra nem. A falak elválasztanak, a határok pedig megbecsülnek.
Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát.
Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.