Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne – én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.

Egy bánatba süllyedt ember mindenki számára teher, még azokéra is, akik korábban szerették. A magunk bánatánál csak mások bánatát nehezebb elviselnünk.

Mindannyian, férfiak, asszonyok, gyengédek vagyunk, ha mi szeretünk, és sohasem vagyunk gyengédek, ha bennünket szeretnek.

A viszonzatlan szerelem előbb vagy utóbb mindenkivel előfordul. (…) Még azokkal a lányokkal is, akiknek tökéletes az alakjuk, és rejtélyességbe burkolódznak.

Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.

Van egyfajta rabló, akit a törvény nem büntet, és aki a legértékesebbet rabolja el az embertől: az időt.

Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.