Mámorító vagy.
Az ember véges számú esélyt kap arra, hogy újrakezdhessen valamit ebben az életben, véges számú esélyt, hogy ha a múltján nem is, de a jövőjén változtasson.
Bensőmben félreérthetetlenül éreztem az elutasítottság fájdalmát. Olyan jól ismertem ezt az érzést, hogy már a részemmé vált, mintha a második bőröm lett volna.
Minden emberi kín apróságokból fakad.
A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
Az ember szabadon választja meg sorsát, s mindaddig nem értheti a létet igazán, míg fel nem ismeri, hogy a halál része az életnek.