Az élet megtanította arra, hogy a boldog pillanatokért néha nagy árat fizet az ember. (…) A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember.

Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól.

Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük.

Mutass tiszteletet a hierarchiában, de legyél nyitott a konstruktív párbeszédre.

Jogod van ahhoz, hogy részt vegyél a közösséged politikai életében.

Ne pazarold az idődet dolgokra amik nem számítanak.

Minden reggel újrakezdés, minden reggel új világ.

Ne sajnáld az időt a kedvteléseidtől! Még senki sem sóhajtott fel a halálos ágyán így: „Ó, bárcsak több időt töltöttem volna munkával!””

Ne próbálj mindenki számára minden lenni.

Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.