Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.

A félelemre hajlamos emberek a saját poklukban élnek.

Minden szív leáll egyszer… az számít, hogy mit teszünk vele, amíg ver!

A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.

A barát nem más, mint vágyunk beteljesülése. A barátunk az a szántóföld, amelyet szeretettel vetünk be, s amelyből hálát aratunk le. Ő menedék, vagy akár mentőöv. Ő az, akihez fordulhatunk szükség esetén, és nála találunk megnyugvást.

A harmonikus családi kapcsolatok egyik legfontosabb feltétele a tisztelet.

A kimerült emberek könnyen halnak meg, mintha alig várnák az örökkévalóságot.

Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik.

Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem?