Az a szív, mely sokat szeret, sokat szenved.

Aki egyszer „úr”-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának „ura” lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak.

Talán nem kaphatunk meg mindent az életben. Nagy szerelmet, szenvedélyt, álmokat. Talán végül jobban járunk egy kis szerelemmel, álmok nélkül.

Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.

Ha megpróbálod a világot a válladon cipelni, először is beleroppan a hátad, aztán beleroppan a lelked is.

Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem.

Az ember nem tudja elviselni a teljes valóságot. A legtöbb élet menekülés az igazi éntől.

Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.

Ahhoz, hogy magunkhoz vonzzunk valakit vagy valamit életünkben, először el kell képzelnünk, hogy már velünk van.