Kurta mint a szegedi szoknya.
Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.
Talán nincs is igazság… Talán csak arra találták ki, hogy a szerencsétlennek vigasza legyen.
Mindenkire rákerül a sor – mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.
Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.
Néha a menekülésben rejlik a legnagyobb győzelem!
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.