Tarcal – kun vitéz a honfoglalás idején
Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.
A nagy viharok előtt mindig van egy pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül.
A barátok hasznosak. De ha már nincs olyasmijük, amire szükséged lehetne, rázd le őket.
Oly csúnya a halál… és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az ékszerész felismeri a gyémántot.
A szenvedély elsodor. Az ész a gyeplő, amely megfékez.