Annyit él az ember, mennyit örömmel él.  

Ütött az órája.

  Kivitte a lugját. (Meglakolt érette.)  

Amit ma varr, holnap kifejti.

Tót nem ember.

Nem mindjárt bugygyan, mihelyt rállik, a pattantyu.

  Ráncba szedni a gatyát. (Szigoruan fogni.)  

  Hol az ebéd, ott a vacsora. Régi vendéglátó szivességet tanusitó km.  

Hadd vegyüljön mint a katona éneke. (Egy katona jó kedvvel mene templomba, s éneklés helyett danolni kezde. Katona uram, mondá szomszéda, nem ének az, hanem nóta. Mindegy felelé a vitéz, hadd vegyüljön a többivel.)  

  Én a kakas, kend a tyuk. (Én vagyok a hatalmasabb.)  

Verőfényen szaggatsz köpenyeget.

Zörög mint ördög a lámpásban.

Nehéz rakonczában tartani a nyelvet.  (Harminczkét fog sem bir vele. )

Tudja Pál, mit kaszál.

 Minden folyó végre a tengerbe ömlik.  

  Kutya van a kertben. (Közel van a baj, veszedelem.)  

Nem azé a madár, aki utána jár.

Tudós is talál, min köszörülje eszét.

  Tejbe verik a macska orrát. (Azaz tetten kapásnál elbánnak az emberrel.)  

  Ebszijjal kötött erszényü. Fukar, zsugori.  

Oltatlan mész meggyulad a nedvességtől.  (Bor éleszti a bujaságot.)

  Kényességgel nem mehetni mennyországba.  

  Egyik észszel, másik kézzel keresi kenyerét.  

 Tizenharmadik iskola. (Az élet: hivatal, tisztség stb.)    

Pendely nem nemesit.

  Kenyér, kenyere. (Azaz eltartó, szokott foglalatossága; p. kenyere a toll, kenyere a hazudság.)