Kifogyott mint mogyoró a tokjábul.
Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.
Az élet egyfolytában földet lapátol ránk vagy kókuszdiókat dobál a fejünkre, de mi csak akkor juthatunk ki a kútból, ha minden alkalommal reagálunk. Minden probléma alkalmat nyújt arra, hogy tegyünk egy lépést előre, minden problémára van megoldás, ha nem hagyjuk legyőzni magunkat.
A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz: egyszerűen csak harmónia dolga.
Az ember csak a magafajtával tud együtt élni, olykor még azzal sem; mert nehéz elviselni azt, ha a másik pont olyan, mint ő.