A hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje.

A félelem addig a pillanatig létezik, amíg az elkerülhetetlenül be nem következik. (…) Utána már nem szabad erőt pazarolnunk rá.

Attól, akit még nem ismersz, olykor jobbat kapsz, mint attól, akit már igen.

Boldog az, aki felülemelkedik a hétköznapi ügyeken.

Ha egy nőnek férfi erényei vannak, mindenki menekül tőle; ha nincsenek, ő maga menekül.

Nem vagyunk különlegesek. De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem. Egyszerűen vagyunk. Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk.

Idő az, ami akkor történik, amikor semmi más nem történik.

Olyan van, hogy az ember szeret valakit, ugye, csak azt nem szereti, ahogy az illető bonyolítja az életét?

Az élet végső soron nem más, mint kis győzelmek és nagy kudarcok sorozata. De mi mást tehetne az ember? Adja fel?