A szerelem idővel szeretetté változik. (…) Vagy unalommá, esetleg gyűlölködéssé.

Csodáltam őt, s olyan bájakkal ruháztam föl, melyek igazában nem is voltak meg benne.

Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű.

A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!

Ma még gondolkodó, szenvedő emberi lények vagyunk, de holnapra szerves trágya lesz belőlünk, svédasztal a férgeknek.

Ha elhagy bennünket a józan ész, olyasmikre is képesek lehetünk, amiket más körülmények között el sem tudunk képzelni magunkról.

Egy kettéhasadt birodalom nem képes megvédeni magát a támadásoktól. Egy kettéhasadt ember nem képes méltósággal szembenézni az élettel.

Hallgatni tudni s egyedül lenni tudni, ez a legelőkelőbb lelkek sajátja.