Az ember életében mindig akadnak olyan emberek, akik, ha akarjuk, ha nem, belopják magukat a szívünkbe.

A hiánytól a szív csak még jobban reménykedik.

Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.

Minden ember hold: megvan a sötét oldala, amit sose mutat meg senkinek.

Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (…) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.

Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd.