A férfiak élvezik a vadászatot, és ha egyszer megkaparintották a zsákmányt, elvesztik az érdeklődésüket.

Azt hiszem, az utazáshoz ugyanolyan tehetség kell, mint a fütyüléshez vagy a tánchoz (…). Vannak, akikben megvan.

Az előbb még szidta, mint a bokrot, most meg tessék, úgy siratja, hogy a szíve szakad bele… Istenem, de buták is vagyunk, mi nők!

Nem kis dolog, ha az ember az álmaiból szilárd talajon álló valóságot csinál!

A féltékenység nem jó dolog, az elfojtott, elrejtett féltékenység azonban sokkal veszélyesebb, mint a nyíltan felvállalt.

Minél kevésbé vagyunk szavahihetők, annál inkább feltételezzük ezt másokról is.

Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.

Sokkal nehezebb meghalni, mint ahogy hiszik.

– Képzelje, már 15 éve házasember vagyok, és még mindig ugyanabba a nőbe vagyok szerelmes! Hát nem csodálatos?
– Dehogynem! Csak a kedves felesége meg ne tudja!

A szó csak szó; és hogy gyógyítanád az összetört szívet a fülön át?

A szeretetért lemondással, kompromisszummal fizetnek. Persze kompromisszumok nélkül nem lehet senkivel sem együtt élni.