A világon semmi sem végleges, mert az élet folyama pillanatonként megújhodik.

Tudod, az életben nem csak szép dolgok vannak, látod, a csapat sem mindig nyer, hanem előfordul, hogy néha kikap. Tehát az öröm és a fájdalom sokszor együtt jár, és mindkettővel tudni kell jól bánni.

Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm.

Szervezz egy ruhacserét! Gyűjtsd össze azokat a ruháidat, amiket sosem hordtál, vagy már nem fogsz, és tegyék a barátaid is ugyanezt. Majd rakjátok őket egy nagy kupacba és válogassatok!

Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az „együtt” boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond.

Teljes gőzzel előre, a következményeket meg vigye az ördög.

Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.

Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is.

Az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.

Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.

Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.