A mi halad, nem marad.
Ha egy ember dramatizál, dramatizálása mögött rendszerint feldolgozatlan, traumatikus események állnak, amelyek régebbről erednek, mint a tulajdonképpeni indíték.
Kettesben talán lassabban halad az ember, de sokkal messzebbre jut.
Bemegy a szőke a könyvtárba és megszólítja a könyvtárost:
– Kérek egy hamburgert és egy adag sült krumplit!
Mire a könyvtáros megbotránkozva:
– De hölgyem, ez egy könyvtár.
Erre a szőke:
– Jaj, bocsánat!
Majd suttogva:
– Kérek egy hamburgert és egy adag sült krumplit!
Fogalmad sincs mire vagyok képes a kedvedért. Torkon ragadom a világot, és a lábad elé kényszerítem, mint a kiskutyát.
Minél alacsonyabb valakinek az önértékelése, annál jobban vonzódik azokhoz, aki szeretik őt. Minél magasabb az önértékelése, annál inkább szabad abban, hogy kivel létesít és tart fenn kapcsolatokat.
Hiszem, hogy az egész világ boldogabb lesz attól, ha két ember, csupán két ember, boldogabb.
Nehéz a búcsú, ha tudjuk, hogy végleges.