Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.

Mindenki szenved, amíg az élet kaotikus sodrában úszik.

Két mókus találkozik az erdőben, a nagyobbiknak ökölbe van szorítva a keze.
– Mi van a kezedben? – kérdi a kicsi. – Diócska?
– Nem.
– Mogyorócska?
– Nem.
– Hát akkor?
– Görcsöcske.

Butaságokon áll a világ, azok nélkül talán nem is történne benne semmi.

A legjobb orvosok: dr. Megelégedés, dr. Higgadtság és dr. Vidámság.

Jobban szeretem a Facebookot a valódi emberekkel folytatott társalgásnál, mert itt nem kell megvárnom, hogy valaki befejezze a mondandóját, mielőtt valami bárgyú, irreleváns megjegyzést tennék.

Ez csak munka. A fű nő, a madarak énekelnek, a hullámok a homokot mossák, én pedig embereket verek.

Minél inkább egyedül vagy, annál nagyobb szükséged lehet valakire, aki melletted áll.

Az ügyeletes tiszt felveszi a jegyzőkönyvet, s közben kérdezgeti a bejelentőt:
– El tudná mondani, milyen volt a támadója?
– Dőlt belőle az alkoholszag.
– Mégis, valami pontosabbat nem tud mondani?
– Azt hiszem, körtepálinka volt…

Feleség kétségbe esve rohan a férjhez:
– Drágám, anyám leesett a létráról, most mit csináljak?
– Paprikás pityóka jó lesz, azt szeretem…