A kétségbeesés meglepő teljesítményre teszi képessé az embert.
Ha életünknek megvan a „miértje”, akkor majdnem minden „hogyanját” el tudjuk viselni.
Elérni valamit mindig könnyebb, megtartani, az a nehéz. Azért, mert ahhoz napról napra, következetesen kell dolgozni. Melós, de ami nem melós, azt általában nem is értékeli semmire az ember.
A cselekedet tesz emberré, nem a szó.
Azt a legnehezebb befejezni, amit el sem kezdesz.
A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be.
Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.
Szeretem, ha mennek a dolgok. Ha nem mennek, szeretem elérni, hogy menjenek.
Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.
A nagy lépéseket általában kamaszkorban teszi meg az ember, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet őket megtenni bármikor.
A hiba hozta működésbe a világot is. Soha ne félj hibázni.
Tarts ki, vagy pusztulj el, de meg soha ne hajolj.
Vagy írj olyat, amit érdemes olvasni, vagy csinálj olyat, amit érdemes megírni.
Ha az emberi értelem akarja, hogy erősebb legyen a sorsszerűségnél, akkor már erősebb is.
Némelykor a fiatal fejjel elkövetett könnyelműségek edzenek az érett korunkban véghezviendő hőstettekre…
Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen.
A nehézségek tanítanak meg arra, hogy van benned Valaki, akinek ez nem nehéz.