Majd ha fagy, hó lesz nagy.
A szerelem fontos lehet egy kapcsolat kezdetén, de nem ez az az erő, amely összetart két embert.
A professzor elmegy az elmegyógyintézetbe, hogy a fogyatékosokat „tanulmányozza”. A folyosón találkozik az egyikkel és így szól hozzá:
– Figyelj csak, mondjunk egymásnak találós kérdéseket. Ha te nem találod ki akkor adsz egy százast, de ha én nem találom ki akkor adok egy ezrest.
– Jójóóóó. Mondjaaaaaad.
– Mi az, négy kereke van, utazásra használják, és autónak hívják?
– Neem tudooooom, itt eeeegy száááázaaaaaaaaas.
– Mi az, sínen jár, sokan elférnek rajta és vonatnak hívják?
– Neeeeem tudooom, itt egggy száááázasss.
– Na akkor most mondj te.
– Miiiaaaz, haaa feldoooobom piroooos, ha leesiiik kéééék és csipoooog?
– Hű… mi a fene lehet ez? … nem tudom … itt egy ezres. De mégis mi volt ez?
– Neeem tuuuddooom ittt eggy száááázaaaas!
A pénz igazán keveset ad a boldogsághoz.
Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját.
Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?